A házasság számomra

Tegnap volt a házasság világnapja, most pedig a házasság hetét ünneplik világszerte.

Többen úgy tartják, hogy házasságot kötni fölösleges pénzkidobás, nem ez határozza meg, hogy két ember mennyire szereti egymást. Sokak számára pedig csak egy darab papír, nincs semmi jelentősége.

Valóban "csak" egy darab papír, és nem határozza meg két ember kapcsolatát ? Mindig ott van az a bizonyos "de" egy egy ilyen kijelentés után.

A szerelem és a kötődés e nélkül is létezik, hiszen ha nem létezne nem is jutnának el egyáltalán az esküvő gondolatáig sem. Nem lenne értelme. Azonban egy alapjaiban instabilan működő kapcsolatot nem ment meg az esküvő sem.

Számomra nagyon is nagy jelentőséggel bír. Legyen az "hetedhét országra szóló" nagy lakodalom, vagy csak egy szerény kis szertartás, nem ez a fontos. A kapcsolat elmélyülését jelenti. Egy olyan érzelmi szinte lépést, amit addig nem tud senki, amíg át nem éli.

Azt kívánom, hogy minden nő igazán átélhesse mennyire izgalmakkal teli a készülődés, fölvenni a gyönyörű menyasszonyi ruháját. Ahogy a szíve a torkában dobogva majd kiugrik a helyéről mikor a vőlegénye először megpillantja és könnyes szemekkel a legcsodálatosabb nőként tekint rá. Nem lehet szavakkal elmondani mit éreztem abban a néhány percben, mikor az anyakönyvvezető, majd Isten színe előtt egymás kezét fogva, a másik szemébe nézve ismételtük a házassági esküt, és határozottan IGEN-t mondtunk arra, hogy jóban és rosszban, betegségben és egészségben örökké segíteni és tisztelni fogjuk egymást. Ezt át kell élni.

A házasság arra késztet, hogy a legnehezebb időszakokban és helyzetekben is mindig azt tartsuk szem előtt, hogy hogyan tudnánk közösen megoldani a problémákat. Mindig arra ösztönöz, hogy kitartunk a választott társ mellett. Apróságokkal is, de próbáljunk örömet szerezni, és minden pillanatot együtt megélni. Számomra egy olyan láthatatlan köteléket képez, ami örökre összeköt két embert.

Merjük megélni minden boldog és boldogtalan pillanatát. A nehéz időszakokban bátran kapaszkodjunk ebbe a kötelékbe, és szerezzünk minél több olyan emléket, amit később boldogan mesélhetünk majd az unokáknak.