Kisfiú vagy kislány lesz?
- Kisfiú.
- Jajj de jó akkor apuka biztos nagyon örül, hogy fia lesz!?
- Ugyan annyira mintha kislány lenne...
Második babával:
- Kislány?
- Nem, ő is kisfiú lesz.
- Na nembaj, majd akkor a harmadik...
Ismerős mindenkinek ugye? Mindkét szösszenet így hangzott el nem egyszer a 9hónap alatt köztem és ismerős/rokon között, de gyakran belefutottam hasonló kimenetelű párbeszédekbe függetlenül attól, hogy lányt vagy fiút rejtett a kismama pocakja. Miért tulajdonítanak ennyire nagy jelentőséget a nemeknek? Ennyire meghatározó lenne? Nem az a fontos, hogy egészséges legyen nemtől függetlenül? És miért az az első mondata az emberek többségének ha meghallják, hogy kisfiú, hogy az apuka akkor nagyon büszke?
Mi mindketten éreztük már babatervezéskor, hogy kislegény lesz az első gyermekünk. Akkor nem is nagyon tudtam magam elképzelni lányos anyukaként, babákkal játszva. (Őszintén szólva még most sem nagyon.) Mikor megkérdezte az orvosom 20hetes ultrahangon, hogy szerintünk mit rejt a pocak, mindketten gondolkodás nélkül egyszerre vágtuk rá, hogy kisfiú. Meg is kérdezte, hogy már megmondta korábban, hogy ennyire biztosak vagyunk benne? De megnyugtattuk, csak megérzés. Ettől függetlenül, ha azt mondta volna, hogy bizony kis nunis lakik a pocakban, akkor is ugyan ennyire örültünk volna mindketten, hiszen még minden nemű szülőszerep abszolút új volt.
Másodszor már nem voltunk ennyire biztosak magunkban. Férjem nagyon azt érezte, hogy kislány lesz. Én bizonytalan voltam. Titkon azért szerettem volna lányt, de a fiúkat meg már ismertem, tudtam hogyan kell velük bánni (gondolok itt pl az örök kérdésre, hogy felhúzni vagy nem húzni a kukit), és úgy hittem a 2fiú jobban tud majd egymással játszani is (verekedni, harcolni, ellenkezni, na jó legózni és kis autózni is) mint a fiú-lány páros. Arról nem beszélve, hogy a játékboltban is mindig a fiús soroknál kötök ki. Kisautó választásban már profi vagyok, de ha a barátok gyerekeinek kellett venni valami meglepit tehetetlenül álltam a rózsaszín barbi babák tömkelege előtt, és nem tudtam eldönteni, hogy most a fésülhető hajú vagy a pelenkázható, esetleg a fürdőkádas baba lesz e a nyerő a mindenféle fodrokkal és csillogó díszekkel tarkított kisruhák mellé, mert persze többségüknek lánya van. A végén baba helyett gyurmakészletet vagy lányos legót kaptak többnyire. Éljen a kreativitás...
De nekünk 20hetesen ismét azt mondta az orvos, hogy bizony a második csemete is kukis lesz. Rögtön a férjem tekintetét kerestem. Tudtam, hogy ő mennyire lányt szeretett volna. Azzal a "most ez akkor nem jött be" tekintettel nézett rám. Csalódott volt? Zavarodott? Egy kicsit talán mindkettő, annyira biztosra érezte. 30hetesen a 4D ultrahangon hitte el igazán, amikor megmásíthatatlanul láttuk a tényeket. Bizony ebből már nem lesz nuni. Addig még titkon reménykedett, hogy hátha csak a köldökzsinórt látták a lába között.
Pár hét kellett míg elfogadta, hogy az erősebbig nem jelenléte fog dominálni családunkban. Mikor sikerült végre megegyeznünk a nevében (nem volt egyszerű), már ő is ugyan annyira örült a második fiúnak mint én. Rádöbbent, hogy nem is igazán fontos, hogy mi van a lába között, és így legalább lesz egy kis játszópajtása a nagyobbnak. A mi kisbabánk nemtől függetlenül, és ugyan úgy fogjuk szeretni, mint a nagyobb fiunkat.
